Félelem, Boldogság

6. rész

Reggel arra keltem fel, hogy valaki csengetett. Lili volt az. Meg kérdezte nincs-e kedvem délután velük menni egy régi bunkert megnézni. Mondtam neki, hogy majd megkérdezem aput. Reméltem, hogy elenged, mert Bence is megy *-*

Apuval elmentünk ebédelni egy étterembe. Én pedig azt a pillanatot vártam, hogy megkérdezzem.

-          Apu- szóltam félénken.

-          Nem ízlik a hal?

-          De finom nagyon…csak megszeretném kérdezni, hogy elmehetek-e délután Liliékkel egy bunkert megnézni.

-          Elszeretnél menni?

-          Igen, nagyon jó lenne:) légysziii – néztem bociszemekkel.

-          Najó elmehetsz de vigyázz magadra és ne legyél sokáig. – mondta mosolyogva.

-          Köszi imádlak – és örömömbe elkezdtem ugrálgatni. Kicsit furán néztek ránk az emberek.

Négy órára jöttek értem. Motorral mentünk úgyhogy Bence meg engedte, hogy háta mögé fel üljek. Egy darabig csak álltam ott mert nagyon féltem. De azt mondta bízzak benne és kapaszkodjak meg a hátába. Lili Dávid háta mögé ült fel. Meg jött még egy másik lány is.

Útközben nagyon kapaszkodtam Bencébe. Meg álltunk egy benzinkútnál venni üdítőt meg a fiúk vettek energia italt.

-          Kérsz valamit? – kérdezte tőlem Bence.

-          Egy ásványvizet köszönöm.

Mi Liliékkel kint vártuk a fiúkat.

-          Basszus én úgy féltem a motoron – mondtam neki.

-          Én Dávid mögött nem. – mosolygott.

-          Naa nem tán bejön Dávid?

-          De:) Már évek óta bejön, de nem hiszem, hogy bejövök neki – monda szomorúan.

-          Pszt jönnek a fiúk – szóltam Lilinek gyorsan.

-          Itt vannak az üdítők – adta oda nekünk Bence.

-          Mennyibe került? – már nyúltam a pénztárcámért, hogy vissza fizessem neki.

-          Hagyjad. Ajándék tőlem – nevette el magát Bence.

-          Na megyünk már? – türelmetlenkedett Dávid

Háromnegyed óra alatt oda is értünk. Elég kihaltnak tűnt minden. Sok sok fa volt, pár régi ház, és csend volt. A fiúk megnézték, hogy megvan-e még a bunker mi meg addig Lilivel meg a másik lánnyal ( időközben kiderült, hogy Móninak hívják.) le terítettünk egy pokrócot az árnyékban és kipakoltunk pár cuccot.

-          Te miket hoztál Timi? – kérdezte Lili.

-          Zseblámpát, telefont, kaját, inni valót, plédet, térképet, sebtapaszt meg stb.. – pakoltam ki a táskámból.

A fiúk időközben vissza értek.

-          Megvan még a bunker – mondta Dávid.

-          Szerintem először együnk valamit. – javasoltam.

Mindenki megette a magával hozott kaját aztán elindultunk. Mindenki vitte magával a táskáját a biztonság kedvéért. Útközben elég jól elvoltunk. Párszor a fiúk elbújtak aztán hirtelen elénk ugrottak mi meg felsikítottunk, úgy meg ijedtünk.xd Gyalog mentünk úgyhogy mire oda értünk kidöglöttünk. A Bunker elég rossz állapotban volt már. Én először nem mertem bemenni mert féltem, hogy ránk fog szakadni.

-          Ne félj Timi itt vagyok a hátad mögött – simította meg a hátam Bence. Egypárszor még megijesztettek minket a fiúk. Aztán jött a baj. Ugyanis én Bencével még ment voltam mikor hirtelen a bejáratot elborította egy nagy kő. Én kétségbe esetten elkezdtem ordibálni Liliéknek, hogy csináljanak már valamit.

-          Figyeljetek, holnapra hozunk segítséget. Most már besötétedett és nem látunk semmit. Maradjatok itt és vigyázzatok egymásra. És ne féljünk minden rendben lesz. – ordította kintről Dávid.

Én meg próbáltam a  követ elmozdítani de nem sikerült.

-          Most mi lesz velünk? – kérdeztem Bencétől aggódva.

-          Nyugi holnapra hoznak segítséget – ölelt meg Bence.

És igazából így már nem féltem annyira.:) 

-          Tessék itt a pulcsim ülj rá nyugodtan – nyújtotta át nekem Bence. Már a félelmem is kezdett csillapodni. Bencével nagyon sokat beszélgettem és viccelődtünk. Megettük a maradék szendvicsünket és közben a Zseblámpámban az ellem is le merült. Tökjó. Aztán olyat mondott amit talán soha nem fogok elfelejteni. Próbálom felidézni. Oda ült közelebb mellém a szemembe nézett és azt mondta:

-          Már az első találkozásunkkor megtetszettél – monda mosolyogva.

Én pedig csak néztem néztem és azt se tudtam mit válaszoljak erre. Aztán vettem egy nagy levegőt és  annyit mondtam:

-          Én is így érzek.

Oda hajolt hozzám és megcsókolt. Onnantól kezdve pedig mintha álomvilágban lettem volna.

Mikor elindultam Pestről, hogy egy hónapot töltsek apunál nem is gondoltam volna, hogy ez fog velem történni. Az hagyján, hogy lett egy barátnőm és annak a bátyja megtetszik nekem de az, hogy én is bejövök neki és bent ragadunk egy bunkerben és ott megcsókol sose gondoltam volna. Most pedig boldogan írom ezeket a sorokat…