Blogverseny

Szeretem..

7. rész

Este elég sokáig beszélgettünk Bencével úgy hogy nem is nagyon emlékszem mikor is aludtunk el. Én reggel 8 körül keltem fel mellettem Bence még aranyosan aludt.:) Meg néztem, hogy hívott-e valaki. És hát..igen volt pár nem fogadott hívás. Aputól 16, Lilitől 3 , Anyától 1,. Sajnos nem volt tér erő, de reméltem nem aggódnak. Feltápászkodtam aztán oda mentem a gonosz kőhöz ami még most se akart mozdulni  úgyhogy csak az időt néztem meg, hogy milyen. Szép napos idő volt. Bence közben felébred és hátulról megölelt én meg frászt kaptam.

-          Meg ijedtél? – kérdezte mosolyogva.

-          Kicsit.

-          Hogy aludtál? – kérdezte.

-          Elég jól bár egy kicsit horkoltál – nevettük el magunkat.

Már eléggé éhesek voltunk úgy, hogy alig vártuk, hogy Liliék megjöjjenek. Nem olyan soká meg is érkeztek és hozták a segítséget is. Egy traktorost hívtak aki hamar elbírta húzni a követ. Lili gyors beszaladt és megölelt.

-          Nagyon aggódtam értetek – mondta szomorúan.

-          Nem csak te – jött oda apu.

-          Apuuu – futottam oda hozzá.

-          Nyomás haza van mit megbeszélnünk – monda szigorúan.

Útközben nem sokat beszélgettünk de mikor haza értünk kaptam ám hideget meleget.

-          ezt ugyan, hogy gondoltad?

-          Én nem tudtam, hogy le fog omlani egy kő – magyarázkodtam.

-          Nem érdekel! Mit mondtam volna anyádnak? Hogy ebben az 1 hónapban sem tudok rád rendesen vigyázni? Meg mondjam őszintén nem örülök, hogy velük lógsz…direkt kértem, hogy vigyázz magadra. Mi lett volna ha valami bajod esik..?

-          De nem esett…de anyának ugye nem mondtál semmit? – szóltam közbe.

-          Nem..ha akarod elmondod neki…fölösleges aggódnia…de többet ne csinálj ilyet megértetted?

-          igen – mosolyodtam el.

-          Na nyomás a szobádba..-mutatott apu az emelet felé.

A délutánom tiszta unalmas volt filmeket néztem meg SMS-en beszélgettem Lilivel. Az ő anyukája se volt kedvesebb mint apu. Úgyhogy eléggé szomorúak voltunk. Olyan 6 fele felmentem skypera, hogy hátha fent van Liza. Elérhető volt, úgyhogy azonnal videóhívást indítottam és elmeséltem neki az elmúlt nap eseményeit. Eléggé elvolt ámulva főleg mikor megemlítettem Bencét és elmeséltem, hogy csókolóztunk meg  úgy érzem, hogy szeretem.:)  Ő is elmesélte, hogy unalmasan telnek a napjai és, hogy már nagyon hiányzok neki.:)

Fél 10-kor elmentem aludni de nem nagyon tudtam elaludni. Folyton Bence járt az agyamban és az, hogy vajon tényleg komolyan gondolta, hogy én is  bejövök neki? És jelentett neki valamit az a csók? Egyszer csak egy hangot halottam az ablakom alól. Megnéztem, hogy kilehet az ééés Bence volt az.:)

-          Lejössz? – kérdezte

-          igen mindjárt.

Halkan kiszöktem a házból és Bence nyakába ugrottam.

-          Nagyon hiányoztál.

-          Te is nekem – és megpuszilt.

Elmentünk sétálni a városba és elmeséltem neki, hogy apu eléggé kiakadt. Megkérdeztem tőle, hogy komolyan gondolta-e amit tegnap mondott és azt mondta teljes mértékben.*-*

Hajnali 2 fele haza is mentem ne hogy apu előtt le bukjak.:) 

Félelem, Boldogság

6. rész

Reggel arra keltem fel, hogy valaki csengetett. Lili volt az. Meg kérdezte nincs-e kedvem délután velük menni egy régi bunkert megnézni. Mondtam neki, hogy majd megkérdezem aput. Reméltem, hogy elenged, mert Bence is megy *-*

Apuval elmentünk ebédelni egy étterembe. Én pedig azt a pillanatot vártam, hogy megkérdezzem.

-          Apu- szóltam félénken.

-          Nem ízlik a hal?

-          De finom nagyon…csak megszeretném kérdezni, hogy elmehetek-e délután Liliékkel egy bunkert megnézni.

-          Elszeretnél menni?

-          Igen, nagyon jó lenne:) légysziii – néztem bociszemekkel.

-          Najó elmehetsz de vigyázz magadra és ne legyél sokáig. – mondta mosolyogva.

-          Köszi imádlak – és örömömbe elkezdtem ugrálgatni. Kicsit furán néztek ránk az emberek.

Négy órára jöttek értem. Motorral mentünk úgyhogy Bence meg engedte, hogy háta mögé fel üljek. Egy darabig csak álltam ott mert nagyon féltem. De azt mondta bízzak benne és kapaszkodjak meg a hátába. Lili Dávid háta mögé ült fel. Meg jött még egy másik lány is.

Útközben nagyon kapaszkodtam Bencébe. Meg álltunk egy benzinkútnál venni üdítőt meg a fiúk vettek energia italt.

-          Kérsz valamit? – kérdezte tőlem Bence.

-          Egy ásványvizet köszönöm.

Mi Liliékkel kint vártuk a fiúkat.

-          Basszus én úgy féltem a motoron – mondtam neki.

-          Én Dávid mögött nem. – mosolygott.

-          Naa nem tán bejön Dávid?

-          De:) Már évek óta bejön, de nem hiszem, hogy bejövök neki – monda szomorúan.

-          Pszt jönnek a fiúk – szóltam Lilinek gyorsan.

-          Itt vannak az üdítők – adta oda nekünk Bence.

-          Mennyibe került? – már nyúltam a pénztárcámért, hogy vissza fizessem neki.

-          Hagyjad. Ajándék tőlem – nevette el magát Bence.

-          Na megyünk már? – türelmetlenkedett Dávid

Háromnegyed óra alatt oda is értünk. Elég kihaltnak tűnt minden. Sok sok fa volt, pár régi ház, és csend volt. A fiúk megnézték, hogy megvan-e még a bunker mi meg addig Lilivel meg a másik lánnyal ( időközben kiderült, hogy Móninak hívják.) le terítettünk egy pokrócot az árnyékban és kipakoltunk pár cuccot.

-          Te miket hoztál Timi? – kérdezte Lili.

-          Zseblámpát, telefont, kaját, inni valót, plédet, térképet, sebtapaszt meg stb.. – pakoltam ki a táskámból.

A fiúk időközben vissza értek.

-          Megvan még a bunker – mondta Dávid.

-          Szerintem először együnk valamit. – javasoltam.

Mindenki megette a magával hozott kaját aztán elindultunk. Mindenki vitte magával a táskáját a biztonság kedvéért. Útközben elég jól elvoltunk. Párszor a fiúk elbújtak aztán hirtelen elénk ugrottak mi meg felsikítottunk, úgy meg ijedtünk.xd Gyalog mentünk úgyhogy mire oda értünk kidöglöttünk. A Bunker elég rossz állapotban volt már. Én először nem mertem bemenni mert féltem, hogy ránk fog szakadni.

-          Ne félj Timi itt vagyok a hátad mögött – simította meg a hátam Bence. Egypárszor még megijesztettek minket a fiúk. Aztán jött a baj. Ugyanis én Bencével még ment voltam mikor hirtelen a bejáratot elborította egy nagy kő. Én kétségbe esetten elkezdtem ordibálni Liliéknek, hogy csináljanak már valamit.

-          Figyeljetek, holnapra hozunk segítséget. Most már besötétedett és nem látunk semmit. Maradjatok itt és vigyázzatok egymásra. És ne féljünk minden rendben lesz. – ordította kintről Dávid.

Én meg próbáltam a  követ elmozdítani de nem sikerült.

-          Most mi lesz velünk? – kérdeztem Bencétől aggódva.

-          Nyugi holnapra hoznak segítséget – ölelt meg Bence.

És igazából így már nem féltem annyira.:) 

-          Tessék itt a pulcsim ülj rá nyugodtan – nyújtotta át nekem Bence. Már a félelmem is kezdett csillapodni. Bencével nagyon sokat beszélgettem és viccelődtünk. Megettük a maradék szendvicsünket és közben a Zseblámpámban az ellem is le merült. Tökjó. Aztán olyat mondott amit talán soha nem fogok elfelejteni. Próbálom felidézni. Oda ült közelebb mellém a szemembe nézett és azt mondta:

-          Már az első találkozásunkkor megtetszettél – monda mosolyogva.

Én pedig csak néztem néztem és azt se tudtam mit válaszoljak erre. Aztán vettem egy nagy levegőt és  annyit mondtam:

-          Én is így érzek.

Oda hajolt hozzám és megcsókolt. Onnantól kezdve pedig mintha álomvilágban lettem volna.

Mikor elindultam Pestről, hogy egy hónapot töltsek apunál nem is gondoltam volna, hogy ez fog velem történni. Az hagyján, hogy lett egy barátnőm és annak a bátyja megtetszik nekem de az, hogy én is bejövök neki és bent ragadunk egy bunkerben és ott megcsókol sose gondoltam volna. Most pedig boldogan írom ezeket a sorokat…

Boldogság

5. rész

Reggel elég korán felkeltem. Az ágyban maradtam még egy darabig és a tegnap történtekről gondolkoztam. Lehet, hogy túlreagáltam ezt az egészet?! De mégis elég rosszul esett, hogy nem is foglalkozott velem Lili. Reggelinél apu észrevette, hogy nincs túl jó kedvem, úgy hogy meg is kérdezte, hogy mi a bajom de én annyit mondtam neki, hogy semmi. Meg is értette és nem is faggatott tovább. Hosszú csend után viszont megszólalt. - Arra gondoltam, hogy a délelőtt át mehetnénk Bécsbe.

- Okés benne vagyok. - és máris jobb kedvem lett.

Fel is mentem a szobámba, hogy felöltözzek és arra gondoltam, hogy jól fogom érezni magam apával annak ellenére ami tegnap történt. Hamar oda is értünk Bécsbe. Voltunk egy csomó üzletben, voltunk kajálni és elég sokat nézelődtünk. Jah és felpróbáltam elég sok ruhát amit már apa eléggé unt. 2-kor viszont elkellet indultunk, mert apa 4-re ment dolgozni.

- Légy jó majd jövök este - állt meg a házunk előtt kocsival.

- Okés, Szia -  csuktam be a kocsi ajtót.

Még megvártam, hogy elhaladjon a kocsival aztán gyors beszaladtam a házba. Kipakoltam a megvásárolt ruhákat. Fogtam Lili görkorjiát, mert nálam maradt tegnap és gondoltam vissza viszem legalább megtudjuk beszélni a tegnapi dolgot is. Vettem egy nagy levegőt és kopogtam kettőt az ajtójukon.  Nagy szerencsémre otthon volt Lili és ő nyitott nekem ajtót.

- Szia vissza hoztam a görkorid. Remélem nem zavarok.

- Szia nem zavarsz egyedül vagyok itthon. Gyere be nyugodtan - engedett be az ajtón.

Be mentünk a Szobjába leültem az ágyára és egy darabig néma csöndben voltunk..Mit mondhattam volna neki? Hogy rosszul esett, hogy leszart és miatta le mondta apa programját?? Inkább nem mondtam semmit csak vártam, hogy hátha ő mond valamit. Úgy is történt.

- Tegnap nagyon eltűntél - szólt hirtelen.

- Nem éreztem túl jól magam.

- Akkor legalább szólhattál volna vagy valami...De látom, hogy utálod a barátaimat.

- Nem erről van szó...csak...

- Csak..? Bocs de nem csak veled fogok lógni... - már kezdett kiabálni Lili.

- Nem erről van szó Lili! Csak úgy volt, hogy csak ketten leszünk aztán mikor oda értünk teljesen megfeledkeztél rólam nem is érdekeltelek már - vágtam rá.

Lili erre még jobban elkezdett ordibálni. Elkezdte mondani,hogy én milyen egy hálátlan vagyok, be mutatott a tesójának a barátainak be engedett a házába és elmondta mi bántotta az nap mikor meg ismerkedtünk...és, hogy fogadjam el, hogy nem csak velem fog lógni. Most már nekem is elegem lett és meg mondtam neki:

- Köszönöm mindazt amit tettél értem. De nem fogom eldobni az apukámat és a barátaimat miattad és a barátaid miatt. Tudod Lili? Felejtsük el egymást felejtsük el az együtt töltött napokat és az együtt töltött emlékeket. Így lesz legjobb mindenkinek. Úgyis pár hét és megyek vissza Pestre...Ide jöttem, hogy megbeszéljük a dolgokat de látom nagy hiba volt - már nyitottam volna az ajtót mikor utánam szólt Lili.

 - Figyelj ne haragudj, hogy így beszéltem veled de nagyon mérges lettem. Nagyon megkedveltelek ebben a pár napban és nem akarom, hogy össze vesszünk. Ugye nincs harag?

- Nincs - És meg öleltem. :)

- De most viszont mennem kell mert van még egy kis dolgom - köszöntem el Lilitől.

Gyorsan haza siettem és bekapcsoltam a laptopom és felmentem Skypera, hogy hátha Liza fent van. ÉÉÉS feeent volt!!!! Nagyon örültem neki mert vele is szerettem volna beszélni. És hálaistennek meg tudtuk beszélni és végre vele sincs harag.  És végre boldogan tudtam le feküdni aludni. :)

Bocsánat..

4. rész 

Reggel még minden rendben volt.. 9-kor felkeltem Lili még aludt úgy hogy nem akartam felébreszteni. Halkan felkapkodtam a ruhám és gondoltam a fürdőszobában felöltözök. Be volt csukva és úgy látszott még Bence is alszik. Be nyitottam és Bencét láttam fél meztelen épp tusolni készült.

-          Opssz bocsi, azt hittem nincs bent senki…

-          Nem baj – és elmosolyodott.

Én meg gyors megfordultam és már ki is mentem. Ezt nem hiszem el, hogy ma is az történik velem mint tegnap. Ekkora hülye is csak én lehetek..

fél óra alatt kész itt lett úgy, hogy mentem is be felöltözni a fürdőszobába. Még egyszer össze futottunk.

-          Tudod..máskor kopogj – nézett vissza és már be is ment a szobájába.

-          Hát kössz- csaptam be az ajtót.

Ebédre Liliék pizzát rendeltek és kérte Lili, hogy maradjak náluk ebédre úgy, hogy hogy náluk ebédeltem. Liliék anyukája még nem volt otthon, az apukájuk meg már nem lakik velük.

Nem sokkal, hogy hozták a pizzát be állított Bence legjobb haverja Dávid.

Kint az udvaron beszélgettek egy darabig aztán bejött Bence és közölte elmegy Dávidékhoz majd jön valamikor és a pizzának a felét el is vitte magával.

-          Héé ez a mi pizzánk – förmedt Bencére Lili.

-          Csak volt – közölte lazán Bence és már el is mentek a motorjukkal.

Én meg csak mosolyogva figyeltem a jelenetet és azt is észre vettem, hogy milyen menő a motoron Bence. *-*

-          Figyi nekem is mennem kell, mert apunak meg ígértem, hogy 1 órára otthon leszek.

-          Okés – ölelt meg Lili.

-          Amúgy nincs kedved délután olyan 4 körül kijönni korizni? – kérdezte Lili.

-          Kedvem az lenne csak az a baj, hogy görkorit azt nem hoztam magammal –válaszoltam csalódottan.

-          Nekem van kettő úgy hogy az egyiket oda tudom adni.

-          Rendben akkor 4-re gyere hozzánk. – és el is köszöntem.

Hamar haza is értem. Apu már nagyon várt.  Elmeséltem a tegnapi bulit. Ma kivételesen nem dolgozott úgy, hogy el szeretett volna hívni túrázni (?) Sajnálattal közöltem neki, hogy nem tudok menni, mert Lilivel már le beszéltem, hogy délután korizni megyek vele. És igazából nem is bántam, hogy nem megyek vele, mert utálok túrázni. Apa erre egy kicsit ki akadt, hogy így soha nem tudunk kettesben lenni, mert mikor neki nem jó akkor nekem lenne jó, mikor pedig kivételesen neki lenne jó, akkor nekem nem jó. Megnyugtattam, hogy még van idő, hogy kettesben tudjunk tölteni napokat.

4-re meg is érkezett , hozzám Lili  én még készülőben voltam, úgy hogy mondtam neki, hogy  a nappaliban várjon meg. Közben apuval jót elbeszélgetett.

-          Akkor mehetünk? – kérdeztem.

-          Persze – felelte boldogan Lili.

-          Vigyázzatok magatokra – szólt apu az ajtóból.

Útközben elég jól elvoltunk, aztán mikor oda értünk a parkhoz ott volt Lili  barátnői és még pár fiú.

-          Nem úgy volt, hogy csak mi ketten leszünk?

-          Ne izélj már, tök jól el leszünk – válaszolta.

És igazából nem voltunk el. Legalábbis én nem. Mit tudjak beszélni egy csomó idegennel akiket életemben nem is láttam?  1 órát voltam velük aztán fogtam magam és haza mentem. Nem nagyon érdekelte őket. Én meg haza fele azon gondolkoztam mi értelme volt elmennem?! Le mondtam egy olyan személy programját akit a világon a legjobban szeretek. Akiért ott hagytam Pestet és lejöttem, hozzá 1 hónapra. És helyette inkább egy olyan lánnyal meg társasággal vagyok akiket párnapja ismerek. Ismerek?! Még ismerni se ismerem például  Lili kedvenc színét se tudom. És talán el is hamarkodtam ez az egészet, lehet hogy ő nem is ilyen? Fogalmam sincs, hogy milyen…de azt tudom, hogy az én barátim Pesten vannak akiket évek óra ismerek. Ezért mikor haza mentem rögtön fel is mentem skypera, hogy beszélhessek Lizával . De csalódnom kellett elég sok mérges üzeneteket kaptam tőle. Például olyanokat, hogy utolsó napon én mondtam, hogy skypen ugye fogunk még beszélgetni? Erre meg vissza se írok neki az üzeneteire és még telefonon se hívom vissza. És igaza van Lizának elhanyagoltam őt is…és ezt az egészet ÉN rontottam el….

Fergeteges délután

3. rész

3 napja, hogy nem beszéltem Lilivel. Fogalmam sincs mi lehet vele. Amúgy már aznap bejelölt facebookon, mikor először találkoztunk. Úgy hogy gyors elővettem a laptopom bejelentkeztem facebookra és rá írtam. Sajnos nem volt online. Beléptem a skypeba is, hogy hátha Liza fent van de ő se volt fent. Gondoltam ha már úgysincs fent senki akkor inkább megnézek egy jó kis filmet. Rossz Tanárt néztem meg ami eléggé tetszett. Mikor vége lett újra felnéztem facebookra, hogy hátha írt Lili és igen vissza írt.

Másolom:

Timi üzenete: Szia hogy vagy? Mit csinálsz ma?:)

Lili üzenete: szia jól vagyok köszi. Bátyám medencés bulit tart. Ha van kedved át jöhetsz.

Egy darabig agyaltam, hogy mennyek-e vagy ne?! Hiszen nem ismerek ott senkit se csak Lilit. De aztán arra jutottam, hogy elmegyek, úgyis csak itthon unatkoznék. Rögtön fel is hívtam apát  (most is dolgozott) aki el is engedett. Gyorsan vissza írtam Lilinek, hogy megyek ő pedig nagyon örült neki.:) Elő kerestem a bőröndömből a fürdő ruhám és gyors léptekkel siettem Liliékhez. Mikor be fordultam az utcájukba már akkor lehetett hallani a hangos zenét. Mikor már oda értem fergeteges volt a hangulat. Mindenki táncolt, énekelt, ordítozott, napozott. A sok gyerek között megpillantottam Lilit és oda szóltam hozzá. A hangos zenétől csak harmadjára hallotta meg, és sietve oda futott hozzám.

-          De örülök, hogy eljöttél – szólt boldogan.

-           Én köszönöm, hogy elhívtál, nem gondoltam, hogy ekkora buli lesz – válaszoltam csodálkozva.

-          Tesóm profi a bulik szervezésében – nevette el magát.

Lili bemutatott pár barátnőjének meg a tesójának.

-          Szia Bence vagyok, Lili tesója – nyújtotta a kezét.

-          Szia én meg Timi vagyok, Lili új barátnője, 1 hónapig itt vagyok apunál – mondtam zavarodottan.

-          Nagyszerű – válaszolta lazán és már el is ment..

Lehet, hogy egy kicsit bunkón viselkedett de  khm… eszméletlenül jól néz kis éés a teste….na jó hagyjuk mert még elájulok.

Lili körbe vezetett a házukban. Elég jól nézett ki. Meg engedte, hogy a szobájában átöltözzek. Gondoltam meg nézem Bence szobáját is. Kinyitottam a szobája ajtaját és

beléptem. Tele volt érmekkel és poszterekkel. Épp a posztereit nézegettem, mikor nyílt az ajtó és belépett Bence.

-          Te mit csinálsz itt? – mondta mérgesen.

-          Ööö…semmit csak eltévedtem – és már ki is szaladtam a szobából.

Elég kellemetlenül éreztem magam de Lilinek erről nem szóltam semmit.

A buli hátralevő része elég jól telt. Sokat beszélgettünk, nevetgéltünk és még jól le is barnultam.:)  

Este 9 – kor sajnos vége lett  a bulinak a szomszédok miatt.

Elég késő volt úgy, hogy felhívtam apát, hogy itt aludhatok-e Liliéknél. Sokadik lécci után végre meg engedte.

Lilivel hajnali 2-ig még beszélgettünk minden féléről aztán hirtelen mindketten bealudtunk. :D 

Szereplők

Timi
Akiről szól a történet .

Liza
Timi legjobb barátnője.

Timi apukája, aki Sopronba lakik.

Timi anyukája, aki Pesten lakik Timivel.

Lili
Timi barátnője, akit Sopronban ismert meg.

Bence
Lili bátyja.

Dávid
Bence legjobb haverja.

Apunál

2. rész

Apu hajnali 5-re jött értem és elindultunk hozzá. Már nagyon vártam, hogy oda érjünk. Út közben meg álltunk egy párszor.  9-re oda is értünk Sopronba a házához. A háza nagy és gyönyörű volt.

-          Apu ez a te házad? – kérdeztem csodálkozva.

-          Igen - monda és bevitte a csomagjaimat.

Én még kint ácsorogtam és azon tűnődtem minek neki ekkora nagy ház mikor egyedül él?! na mindegy.

Mikor már ki  gyönyörködtem magam én is be mentem a lakásba. Belül is gyönyörű volt, alul egy konyha, mosdó, nappali és egy dolgozó szoba volt ahol apu dolgozni szokott.

Az emeleten egy mosdó és három szoba volt. Én a legnagyobb szobát kaptam.:) Kicsit még nézelődtem a lakásban aztán felmentem a szobámba kipakolni a ruháimat.

közben apu bejött hozzám.

-          Gondoltam elmehetnénk együtt ebédelni az egyik étterembe – mondta mosolyogva

-          Okés gyors még rendbe hozom magam és indulhatunk – válaszoltam.:)

Apu egy közeli étterembe vitt el ahol nagyon finom volt a kaja. Én spagettit rendeltem apu meg marha pörköltet. Elég sokat beszélgettünk és nevetgéltünk. Aztán kapott egy telefont kb. 3-4 percig telefonált.

-          Be kell mennem dolgozni – mondta nem túl vidáman.

Nem válaszoltam rá csak elköszöntem. Én meg ott maradtam az asztalunknál és azon gondolkoztam, hogy mit is mondhattam volna rá? Azt, hogy egyszer az életben eljövök ide hozzá, hogy többet lehessünk együtt és már az első nap faképnél hagy, mert fontosabb neki a munka mint az egyszem lánya? Negyed órát ücsörögtem még ott aztán gondoltam a délutánomat eltöltöm a  városban. Sokat sétáltam, meg néztem a tűztornyot a régi épületeket és fagyiztam is.:) A vasút fele mentem vissza haza. Egyszer csak megpillantottam egy lányt aki a  padon magányosan sírdogált. De tovább mentem. És egyszer csak úgy éreztem vissza kell fordulnom és oda kell mennem, nem hagyhatom csak úgy ott. Szép lassan oda sétáltam hozzá leültem mellé és köszöntem neki:

-          Szia

-          Szia- mondta halkan de nem nézett rám.

De én láttam ahogy a könnycseppek végig folynak az arcán. Kerestem a táskámban egy zsepit és oda nyújtottam neki. Megint halkan ezt felelte:

-          köszönöm - de megint nem nézett rám.

Aztán kénytelen voltam megkérdezni mi  a baj?

Erre a mondatra felnézett és annyit mondott:

-          A szüleim elválnak - felelte sírva.

Egy darabig némán ücsörögtünk közben azon agyaltam mit mondhatnék ennek a lánynak amitől talán nem fog ennyire sírni..

-          Az én szüleim is elváltak 5 éves koromban és tudom milyen érzés – feleltem már majdnem én is sírva.

Aztán elkezdtünk beszélgetni. Elmondtam neki, hogy apukám itt lakik Sopronban mi meg anyával Pesten. Ő pedig azt, hogy azért vállnak el a szülei, mert az apukája folyamatosan iszik és az anyukája ezt már nem bírja.

Mikor már láttam, hogy már nem sír annyira meg kérdeztem tőle:

-          Nincs kedved sétálni  a városban?

-          De – válaszolta mosolyra húzva  a száját.

A Városban még elég sokat beszélgettünk meg tudtam, hogy Lilinek hívják és 14 éves és, hogy van neki egy 17 éves bátyja:) 7-kor haza kísértem Lilit aki csak 2 utcányira lakik tőlünk.

8-ra már haza is értem és apu már aggódva várt.

-          Azt hittem már valami bajod esett – mondta kicsit aggódva

-          Dehogyis csak találkoztam egy lánnyal.

Apának még meséltem egy kicsit Liliről meg bocsánatot kért amiért elkellet mennie.

Lizával egész estig beszélgettem skypen és neki is elmeséltem, hogy meg ismertem Lilit.:) 

Utolsó nap

1 . rész

Reggel át hívtam a legjobb barátnőmet Lizát, hogy vele töltsem az utazás előtti utolsó napot!  Őt is elszerettem volna hívni de nem engedték el a szülei! Egy kicsit szomorú voltam de megértem ha nem engedik el. Sokat nevettünk és beszélgettünk. Sétáltunk a parkban, voltunk, mozizni és bementünk a mekibe is kajálni.   Haza fele elég sok mindenről beszélgettünk, hogy mit fogunk csinálni ebbe az 1 hónapba míg nem fogunk találkozni. Liza elszeretne menni Balatonra de a szülei dolgoznak így lehet nem tud elmenni. Nekem meg fogalmam sincs, hogy mit fogok apámmal csinálni Sopronba.  

5-kor haza is értünk, mert nekem még be kelett pakolnom a bőröndbe!

-          -  akkor én megyek is. - mondta Liza

-          -  okés légy jó - mondtam és meg öleltem és nyomtam egy puszit az arcára!

-         -   te is -  mondta szomorúan

    Már nyitotta az ajtót mikor utána szóltam:

-        -  héé ugye azért fogunk skypen beszélgetni?:)

-        -   persze mondta Liza mosolyogva - és kilepett az ajtón!

Szomorúan néztem utána hiszen 1 hónapig nem fogom látni, de belegondoltam, hogy ez az én döntésem volt, hogy elmegyek Sopronba. És jól szeretném érezni magam.

Este 7-re készen is lettem a pakolással gyors meg vacsiztam és megfürödtem.  9-kor le is feküdtem, mert holnap apu korán jön értem.

előszó :D

sziasztok! Soha nem írtam még blogokat de most viszont elkapott az ihlet :D Tudom, uncsi ez a szerelmes gimis történet úgy, hogy én elő álltam egy más milyen történettel ami egy lányról, szól,  úgy hívják, hogy Timi és 15 éves! Elmegy nyaralni 1 hónapra az apukájához. De mégis megváltoztatja az életét ez az 1 hónap...hogy miért? Azt meg tudod :) Kövesd Timi történetét :)