Bocsánat..

4. rész 

Reggel még minden rendben volt.. 9-kor felkeltem Lili még aludt úgy hogy nem akartam felébreszteni. Halkan felkapkodtam a ruhám és gondoltam a fürdőszobában felöltözök. Be volt csukva és úgy látszott még Bence is alszik. Be nyitottam és Bencét láttam fél meztelen épp tusolni készült.

-          Opssz bocsi, azt hittem nincs bent senki…

-          Nem baj – és elmosolyodott.

Én meg gyors megfordultam és már ki is mentem. Ezt nem hiszem el, hogy ma is az történik velem mint tegnap. Ekkora hülye is csak én lehetek..

fél óra alatt kész itt lett úgy, hogy mentem is be felöltözni a fürdőszobába. Még egyszer össze futottunk.

-          Tudod..máskor kopogj – nézett vissza és már be is ment a szobájába.

-          Hát kössz- csaptam be az ajtót.

Ebédre Liliék pizzát rendeltek és kérte Lili, hogy maradjak náluk ebédre úgy, hogy hogy náluk ebédeltem. Liliék anyukája még nem volt otthon, az apukájuk meg már nem lakik velük.

Nem sokkal, hogy hozták a pizzát be állított Bence legjobb haverja Dávid.

Kint az udvaron beszélgettek egy darabig aztán bejött Bence és közölte elmegy Dávidékhoz majd jön valamikor és a pizzának a felét el is vitte magával.

-          Héé ez a mi pizzánk – förmedt Bencére Lili.

-          Csak volt – közölte lazán Bence és már el is mentek a motorjukkal.

Én meg csak mosolyogva figyeltem a jelenetet és azt is észre vettem, hogy milyen menő a motoron Bence. *-*

-          Figyi nekem is mennem kell, mert apunak meg ígértem, hogy 1 órára otthon leszek.

-          Okés – ölelt meg Lili.

-          Amúgy nincs kedved délután olyan 4 körül kijönni korizni? – kérdezte Lili.

-          Kedvem az lenne csak az a baj, hogy görkorit azt nem hoztam magammal –válaszoltam csalódottan.

-          Nekem van kettő úgy hogy az egyiket oda tudom adni.

-          Rendben akkor 4-re gyere hozzánk. – és el is köszöntem.

Hamar haza is értem. Apu már nagyon várt.  Elmeséltem a tegnapi bulit. Ma kivételesen nem dolgozott úgy, hogy el szeretett volna hívni túrázni (?) Sajnálattal közöltem neki, hogy nem tudok menni, mert Lilivel már le beszéltem, hogy délután korizni megyek vele. És igazából nem is bántam, hogy nem megyek vele, mert utálok túrázni. Apa erre egy kicsit ki akadt, hogy így soha nem tudunk kettesben lenni, mert mikor neki nem jó akkor nekem lenne jó, mikor pedig kivételesen neki lenne jó, akkor nekem nem jó. Megnyugtattam, hogy még van idő, hogy kettesben tudjunk tölteni napokat.

4-re meg is érkezett , hozzám Lili  én még készülőben voltam, úgy hogy mondtam neki, hogy  a nappaliban várjon meg. Közben apuval jót elbeszélgetett.

-          Akkor mehetünk? – kérdeztem.

-          Persze – felelte boldogan Lili.

-          Vigyázzatok magatokra – szólt apu az ajtóból.

Útközben elég jól elvoltunk, aztán mikor oda értünk a parkhoz ott volt Lili  barátnői és még pár fiú.

-          Nem úgy volt, hogy csak mi ketten leszünk?

-          Ne izélj már, tök jól el leszünk – válaszolta.

És igazából nem voltunk el. Legalábbis én nem. Mit tudjak beszélni egy csomó idegennel akiket életemben nem is láttam?  1 órát voltam velük aztán fogtam magam és haza mentem. Nem nagyon érdekelte őket. Én meg haza fele azon gondolkoztam mi értelme volt elmennem?! Le mondtam egy olyan személy programját akit a világon a legjobban szeretek. Akiért ott hagytam Pestet és lejöttem, hozzá 1 hónapra. És helyette inkább egy olyan lánnyal meg társasággal vagyok akiket párnapja ismerek. Ismerek?! Még ismerni se ismerem például  Lili kedvenc színét se tudom. És talán el is hamarkodtam ez az egészet, lehet hogy ő nem is ilyen? Fogalmam sincs, hogy milyen…de azt tudom, hogy az én barátim Pesten vannak akiket évek óra ismerek. Ezért mikor haza mentem rögtön fel is mentem skypera, hogy beszélhessek Lizával . De csalódnom kellett elég sok mérges üzeneteket kaptam tőle. Például olyanokat, hogy utolsó napon én mondtam, hogy skypen ugye fogunk még beszélgetni? Erre meg vissza se írok neki az üzeneteire és még telefonon se hívom vissza. És igaza van Lizának elhanyagoltam őt is…és ezt az egészet ÉN rontottam el….