Apunál

2. rész

Apu hajnali 5-re jött értem és elindultunk hozzá. Már nagyon vártam, hogy oda érjünk. Út közben meg álltunk egy párszor.  9-re oda is értünk Sopronba a házához. A háza nagy és gyönyörű volt.

-          Apu ez a te házad? – kérdeztem csodálkozva.

-          Igen - monda és bevitte a csomagjaimat.

Én még kint ácsorogtam és azon tűnődtem minek neki ekkora nagy ház mikor egyedül él?! na mindegy.

Mikor már ki  gyönyörködtem magam én is be mentem a lakásba. Belül is gyönyörű volt, alul egy konyha, mosdó, nappali és egy dolgozó szoba volt ahol apu dolgozni szokott.

Az emeleten egy mosdó és három szoba volt. Én a legnagyobb szobát kaptam.:) Kicsit még nézelődtem a lakásban aztán felmentem a szobámba kipakolni a ruháimat.

közben apu bejött hozzám.

-          Gondoltam elmehetnénk együtt ebédelni az egyik étterembe – mondta mosolyogva

-          Okés gyors még rendbe hozom magam és indulhatunk – válaszoltam.:)

Apu egy közeli étterembe vitt el ahol nagyon finom volt a kaja. Én spagettit rendeltem apu meg marha pörköltet. Elég sokat beszélgettünk és nevetgéltünk. Aztán kapott egy telefont kb. 3-4 percig telefonált.

-          Be kell mennem dolgozni – mondta nem túl vidáman.

Nem válaszoltam rá csak elköszöntem. Én meg ott maradtam az asztalunknál és azon gondolkoztam, hogy mit is mondhattam volna rá? Azt, hogy egyszer az életben eljövök ide hozzá, hogy többet lehessünk együtt és már az első nap faképnél hagy, mert fontosabb neki a munka mint az egyszem lánya? Negyed órát ücsörögtem még ott aztán gondoltam a délutánomat eltöltöm a  városban. Sokat sétáltam, meg néztem a tűztornyot a régi épületeket és fagyiztam is.:) A vasút fele mentem vissza haza. Egyszer csak megpillantottam egy lányt aki a  padon magányosan sírdogált. De tovább mentem. És egyszer csak úgy éreztem vissza kell fordulnom és oda kell mennem, nem hagyhatom csak úgy ott. Szép lassan oda sétáltam hozzá leültem mellé és köszöntem neki:

-          Szia

-          Szia- mondta halkan de nem nézett rám.

De én láttam ahogy a könnycseppek végig folynak az arcán. Kerestem a táskámban egy zsepit és oda nyújtottam neki. Megint halkan ezt felelte:

-          köszönöm - de megint nem nézett rám.

Aztán kénytelen voltam megkérdezni mi  a baj?

Erre a mondatra felnézett és annyit mondott:

-          A szüleim elválnak - felelte sírva.

Egy darabig némán ücsörögtünk közben azon agyaltam mit mondhatnék ennek a lánynak amitől talán nem fog ennyire sírni..

-          Az én szüleim is elváltak 5 éves koromban és tudom milyen érzés – feleltem már majdnem én is sírva.

Aztán elkezdtünk beszélgetni. Elmondtam neki, hogy apukám itt lakik Sopronban mi meg anyával Pesten. Ő pedig azt, hogy azért vállnak el a szülei, mert az apukája folyamatosan iszik és az anyukája ezt már nem bírja.

Mikor már láttam, hogy már nem sír annyira meg kérdeztem tőle:

-          Nincs kedved sétálni  a városban?

-          De – válaszolta mosolyra húzva  a száját.

A Városban még elég sokat beszélgettünk meg tudtam, hogy Lilinek hívják és 14 éves és, hogy van neki egy 17 éves bátyja:) 7-kor haza kísértem Lilit aki csak 2 utcányira lakik tőlünk.

8-ra már haza is értem és apu már aggódva várt.

-          Azt hittem már valami bajod esett – mondta kicsit aggódva

-          Dehogyis csak találkoztam egy lánnyal.

Apának még meséltem egy kicsit Liliről meg bocsánatot kért amiért elkellet mennie.

Lizával egész estig beszélgettem skypen és neki is elmeséltem, hogy meg ismertem Lilit.:)